Sírhatnékom van...
Hogy mikre nem képesek azok az emberek, akikért annyit megteszel...
Nem képesek értékelni a cselekedeteket, a lelkesedést, az őszinteséget. Ehelyett visszahallod, hogy "túl nyíltan megmondtad a gondolataid".
Csodálatos.
Most legyek én is számító görény, aki gyűjtögeti az infókat, és amikor a legjobban fáj, akkor odaszúr? Mozgassam a háttérben a szálakat, hogy egyszer csak azt vegye észre az ember, hogy tegnap még a csúcson volt, most meg a sárban?
Mert megtehetném, véleményem szerint.
Szomorú vagyok, hogy egyáltalán ilyen gondolatokat előhoznak bennem...
ACe :(
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.