Veritas odium parit
Azaz: Az igazság kimondása sokszor gyűlöletet szül.
Ezt éreztem ma hajnalban, mikor felmentem a felettünk lakó szobába, és finoman megkértem őket arra, hogy "Vizsgaidőszak révén azonnal kussoltassák el a bömbölő zenét így hajnal 3-kor, és örüljenek, hogy nem hívok azonnal mentort, hogy még vizipiáznak is az atomgány szoba közepén." Erre lejjebb vette 1 mikronnal a hangerőt, "Így jó?". Mondom fülhallgató. Megint mozdít egy hangyányit: "Így?". Mondom füles. Letekeri 0-ra a hangerőt, és nagy pofával kérdezi: "És így jó?". Mondom: "Jó." Szinte éreztem, ahogy leszúr a szemével a srác, amikor mentem ki, aludni végre...
Tegnap igen jól haladtam a dolgaimmal, a KPR-t is megcsináltam, a mentor pályázatot is, voltam melóhelyen aláírogatni, vettem bérletet, sütöttem sütit (sima bögrés kakaósat), elkezdtem csinálni a még hátralevő melót.
Meg persze próbáltam túlélni a hátfájást, ami a megterhelő szerpentines túra óta kínoz. Na, de nem kislányoskodunk, kemények vagyunk, mint a Rambo 3. :)
ACe
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.