Kultúra
Január 2-án semmi érdekeset nem csináltunk, megnéztük HD-ben az Ice Age 3-at, pihiztünk meg még több filmet néztünk, amire már nem is emlékszem.
Jah, meg persze kocsit szereltem. Bal oldali tompított izzó cseréje C4-ben. Szerintem minimum E.T.-nak kell lennie annak, aki ezt meg akarja csinálni, mert "kicsiny" ujjaim alig érték el az izzót, az meg hogy a rugót kis is pattintsam, totál lehetetlen küldetés volt. Aztán egy huszárvágással inkább kivettem a rugót, majd az izzót is, csak a fránya rugónak a visszatevése legalább negyed óránkba telt (Zsófi is segített). :S Végül csak összehoztuk, Hurrá! Már napok ta nem működött az ablakmosó sem (ami btw. szerintem egyike a legfeleslegesebb vackoknak a kocsiban), megnézzük, nem dugult-e el. Lehúztam a csövet, próba, semmi. Töltünk még bele löttyöt, hátha kevesli, semmi. No, akkot Tomókatüdő in action: megfújom a csövet, majd mikor már vörösödik a fejem rendesen, elkezd jönni a cucc. Tehát nincs eldugulva, csak épp a motor nem szállít. Biztosítés csekkol: szar. De legalább láttam, hogy ott a gebasz. Beszéltem apával, mondta, hogy francia kocsiknál gyakran megesik, hogy az ablakmosó motorja megszorul, és ezért veri ki a biztosítékot, sanszosan ennek is cserés lesz a mosómotorja. Ezzel nemigen tudok én mit kezdeni, de legalább nem marhadrága cucc romlott el.
Harmadikán, vasárnap 11-re időpontot foglaltam a Láthatatlan Kiállításra, amit már 2 éve tervezünk megnézni, de mindig halogattuk. Szerintem nagyon megérte, hogy elmentünk. Először alig találtuk meg a Népligetben a helyet, de aztán csak meglett (az E-klub nem jelentett támpontot, mert mire mi egyetemisták lettünk, már bezárt). A kiállítás elején volt egy uszkve negyed órás mese a Braille-írásról, a vakok számítógép használatáról és mindennapjairól egy vak srác tolmácsolásában (Pl megtudtuk, hogy az Egri Csillagok Braille-írású könyvként A/4 formátumban 23 darab 4 centi vastag kötet :O). Ezután minden fényforrást (mobil, óra, stb) ki kellett kapcsolni/levetni, majd bementünk a töksötétbe. Itt egy vak srác vezetett minket (Sanyi), aki először mindenkinek megtanulta a keresztnevét, ami a tájékozódásban segítette őt, meg a mi mozgatásunkban.
SPOILER!
Első helyszínen kerti eszközöket kellett felismerni (kapa, kasza - ofc. tompa mind), majd egy tehenet meg baltát, ilyesmi. Ezután jött a Szoborpark, ahol tapintással kellett felismerni szobrokat :) Itt én voltam a király, felismertem a Dávid-szobrot, Atlaszt, korinthoszi oszlopfőt, a szfinxet :) Egy fogott ki rajtam igazából, Fortuna szobra, de azt nem is ismertem volna fel, ha látom sem :S Utána mentünk az erdészházba, ahol olajlámpa, kulacs, borzbunda, szeneskályha voltak :) Köv. állomás a város volt, ahol sikerült belenyúlkálni egy kukába, felismerni egy VW Bogarat meg egy biciklit. A piac részen már kicsit könnyebb volt a dolgunk a gyümölcsök, zöldségek felismerésével, mert azért csak van illatuk azoknak. Az utolsó előtti állomás a konyha volt, ahol késeket tapogattunk, hogy felismerjünk, majd mikor felismertük, réjöttünk, hogy a való életben ez a módszer nem lett volna az igazi :D Sőt, nehéz elképzelni, mennyi fejtörést okoz, mire az ember felismer egy kávéfőzőt a sötétben...
Az utolsó állomás egy Bár volt, ahol lehetett enni inni, persze sötétben. Az elején mondták, hogy hozzunk aprópénzt, és volt egy jó fej vak srác meg egy látássérült csaj, akik segítettek, meg beszélgettek velünk. Igazából én tudom fejből az érméken a recézéseket, hogy melyik mié (én is ez alapján ismerem meg őket, amikor belenézek a tárcámba, és csak az élüket látom), így mi gyorsak voltunk, de egy 3fős családnak 2 kávé meg egy csoki rendelése legalább negyed órába telt :P
Ennyi volt a kiállítás, hunyorogva kijöttünk újra a fényre, majd mivel kb. másfél órája ott voltunk már, meg is éheztünk. Elmentünk a Podmaniczky utcába a Wasabi running sushiba. 5500 pénz/kopf, all-you-can-eat. És jönnek melletted a kaják kis tányérokon, alul a hideg kaja, felül a meleg. Naggggyon pozitív élmény volt. Szinte az összes kaja finom volt (persze volt 1-2, ami nem jött be, de 30 mellett ez belefér :P), és bár főétel-előétel-desszer-leves-... sorrendben ettem, mert nem tudtam mit eszek, nagyon élveztem a dolgot. Különösen jó volt a garnélájuk meg egy kis csokis rudacska desszert meg a kókuszos leves. Mikor kb. két óra evés után kifulladtunk, már csak egy neonzöld löttyel szemeztem, mondván, hogy annyira rossz nem lehet, meg ami nem öl meg, megerősít :D Végül nagyon pozitívan csalódtam, mert vmi körteszerű hideg leves volt, és nagyon fincsi! Bár a számla elég szép lett, én azért ajánlani fogom a helyet másoknak is főleg ha valami újra és szokatlanra vágynak.
Ace
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.